Life In Motion

Kutyaetetés Murphy-vel – avagy mindig nézz a lábad elé!

Hajdanán, még gyerekkoromban kertes házban laktam családilag, szóval egyértelmű volt, hogy hosszas nyűglődés után sikerült kibuliznunk a nővéremmel a kutyát a ház mellé. Nem is egyet, hanem máris kettőt, és nem a „csilles” fajtát, hanem a hiperaktívat, hogy ne kelljen már unatkoznunk. Így lett két belga juhászkutyánk, amiből az egyik – a szuka – Nedda… Tovább »

Életem szín(játszó)terei – avagy “Szívem szállodái”

Akinek hasonlóan élénk a fantáziája, mint nekem, biztosan elgondolkodott már azon, hogy vajon élőben is ugyanúgy néznek-e ki egyes forgatási helyszínek, mint amikor egy-egy filmben megpillantjuk őket. Nos, valamennyit biztosan túloznak a kamerákon – és az utómunkálatokon – keresztül, mire elénk kerül a végső filmkocka, a hangulat azonban adott – és ezen semmiféle fény-hang-és képhatás… Tovább »

Aranyélet – sorozat a bűnös gazdagokról

Nem terveztem sorozatokról bejegyzést írni de az a helyzet, hogy most volt időnk kicsit felzárkózni az elmúlt kb. két év “újdonságai” tekintetében és van egy sorozat, ami több szempontból is említést érdemel. Ez pedig az Aranyélet című MAGYAR sorozat, melyből eddig 2 évad ment le a HBO-n, és nagyon ígéretes… Az Aranyélet nem egy új… Tovább »

Mese a testvéri szeretetről – vigyázat, könny-csalogató!

Böngészés közben, a Bored Pandán leltem rá egy nagyon szép, szívszorító történetre ami bevallom, még az én kemény – anyai – lelkemet sem hagyta hidegen. Igen, könnyeket csalt a szemembe és el is indított bennem valamit, amit nem szeretnék elnyomni magamban, szóval írok róla. Christina egy 7 gyermekes anyuka Hamiltonból, Ohioból. Foglalkozását tekintve fotós és… Tovább »

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Ez(eke)t szeretem magamban

Nemrég, böngészés közben találtam rá a Pillecukor blog szerzőjének, Szilvinek a kezdeményezésére, mely a “Vigyázz! Kész! Posztolj!” címet viseli. Nagyon szimpatikus volt a dolog, hát jelentkeztem rá, és bele is vágtam gyorsan az első VKP feladatba. 🙂 A jelenlegi írás arról fog szólni, hogy mit szeretek magamban :). Nem lesz könnyű! Nnnnno. Mit is szeretek… Tovább »

Az év legrandább csokitortája – avagy Gordon Ramsay besírna

Vannak azok a napok, amiket legszívesebben törölnénk a naptárból. Amikor nem érdemes még az ágyból sem kiszállni – főleg, mert húsvét van, kint 300 km/órás szél fúj és napok óta nem alszunk rendesen a másfél éves fogzó, nyűgös kis Tazmánördögünktől. Nnnna, én egy ilyen napon álltam neki a világ legrandább csokitortájának… Az egész azzal kezdődött,… Tovább »

Színészek, akik túl keveset tehettek le arra a bizonyos asztalra

Sokan írtak már erről a témáról, sőt. Talán túl sokan is, hogy manapság bárki felfigyeljen az ilyen posztokra. Viszont vannak olyan személyes kötődéseim a témában, melyeket nem tudok magamban elfojtani, bármennyire is szeretnék. Olyan színészekről fogok írni, akiknek korai halála mély nyomott hagyott bennem. Mégpedig azon önző okból kifolyólag, hogy ezek az emberek rengeteg pluszt… Tovább »

Nem, a húsvét nem ciki!

Rendhagyó bejegyzés lesz ez, több szempontból is. Egyrészt nem igazán jellemző rám, hogy mélyrehatóbban foglalkozzam az ünnepek hagyományaival, másrészt pedig még sohasem vendégeskedtem más Bloggerek felületein. Most viszont eljött mindkettőnek az ideje. 🙂 Lehetőséget kaptam, hogy Astrid – Én is a Vénuszról jöttem blogján vendégposztot publikáljak, mégpedig Húsvét alkalmából. Hát íme, jöjjön a mézes madzag,… Tovább »

“Terajtad kívül minden csak játék” – Így szeretett Radnóti

Ma van a Magyar Költészet Napja. Azt hiszem, hogy a költészet, a versek összességében egy olyan műfaj, melyhez meg kell érnünk – sok mindennel van ez így, tudom. Nekem már gimnazista koromban volt egyfajta kötődésem a versekhez, de a sors fintoraként abban az életkorban a magyar költők műveit valahogy nehezebben tudtam értelmezni. Legalábbis azokat a… Tovább »

Boris Vian, szürrealizmus, szerelem és sandacsacsa. Olvastam, szerettem, sírtam, nevettem.

Régen volt szó könyvről, hát most eljutottam idáig is. Mármint az olvasásig, és a könyvről való töprengésig – ami bevallom, nem volt egyszerű. Boris Vian – Tajtékos napok című, sokak számára már ismert és amúgy az író legnépszerűbb regényéről van szó. Mely regény egy igazán könnyed limonádénak tűnik, de a legkevésbé sem az. Mondhatjuk úgy,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!