Life In Motion

Mesék, amik miatt NEM ültetem képernyő elé a gyerekem

Mostanában többször is volt alkalmam ránézni a TV és a Youtube által felkínált mese-és „fejlesztő tartalom” lehetőségeire. És azt kell mondjam, nem örülök. Nagyon nem. Amúgy sem szokásom egész napos háttérzajnak beállítani a TV-t, viszont vannak azok a 10 percek, amikor MUSZÁJ összehoznom azt a nyomorult ebédet, hogy legyen mit enni adnom a gyereknek és az apjának. És ha már végképp nincsen más lehetőségem, akkor IGEN (és DE!), rábízom a képernyőre a gyereket (mert rettenetes, felelőtlen és LUSTA anya vagyok). Csak hát, nem mindegy, hogy mire, ugyebár…

Fotó: Pexels

Pillanatokon belül biztosan jönnek majd csőstől a trollok, ha elolvassák ezt a bejegyzést, de már előre közlöm, hogy amit most leírok, az NEM a gyerekem mesenézési szokásait és pláne nem az ezzel töltött időintervallumot öleli fel. Mielőtt még jönnének az okos kommentek, hogy biztosan egész nap a képernyő előtt ültetem a Fiam: nem, nem ültetem. Ha akarnám, sem bírnám 1 percnél tovább egyhelyben üldögélésre kényszeríteni. Csupán azért írok most erről, mert van némi tapasztalatom és innen-onnan összegyűjtött információim, amik alapján elöntötte a harcifüst az agyamat.

Miért? Mindjárt sorolom. Mert nagyjából eltűntek a tényleg mondanivalóval, és ezen belül is a hasznos mondanivalóval rendelkező mesék és tartalmak. A TV-ből is, a Youtube-ról is. Nagyrészt csupa „szemét” jön szembe velem, most ezekből szemezgettem Nektek. Nyugodtan egészítsétek ki a „a mesék, ami miatt NEM nézhet TV-t a gyerekem” listát”.

5. Youtube-os „tanuld meg a színeket” szösszenetek

 

Nnnno. A Youtube-on található tartalmak egy része (például ez) az élő példa és bizonyíték arra, hogy ahogyan az egyik kedves ismerősöm mondja: „Túl olcsó az internet”. Szinte mindenki számára elérhető, mindenki fel tudja tölteni a kreálmányait. Amit most ide belinkelek, azt szerintem kommentálnom sem kell.

Mindenki döntse el maga, hogy egy 1-től 10-es skálán mennyire fejlesztő az ilyen és hasonló videó.  És óvva intelek Titeket, hogy véletlen ilyesmire kattintson a gyereketek, mert ez a nyitott ajtó, az idiotizmus játszótere felé. Mert van ám még ott, ahonnan ez jött. Ahogy a Reszkessetek betörők-ben Frank bácsi mondja: „Rettenetes… rettenetes.”

4. Baby TV-s borzalmak

 

Azt mondják, hogy a totyogós korban lévő apróságokat a Baby TV elé nyugodtan le lehet ültetni. Nem mondom, le is köti őket, az biztos. Színes, dalos mesék mennek. A Charlie és a számok például valahol még tetszik is, azzal nincs bajom. Na de például a „Cuddlies” című rettenet… Szavak nincsenek rá. Hol fejleszt ez?

A kicsik úgy szívják be magukba az infokat – főleg ebben a korban –, mint a szivacs. És akkor meglátják ezeket a figurákat, akiknek olyan elmés neveik vannak, mint Yum-Yum, meg Oh-Oooh, és megtanulják, hogyan legyenek nagy, tesze-tosza, mindentől félő vagy épp limonádét kihányó/prüszkölő (0:45-nél látható a jelenet és nem tudom eldönteni, melyik…) idióták.

3. Mása és a medve

 

Igen, tudom. Nagyon cuki. Tényleg. Szépen meg van csinálva, jól animált, látszik, hogy az oroszok sok időt és energiát fektettek bele. És a kicsik imádják. Van a meséből már Másás játékfigura, fogkefe, csillámtetkó és anyám kínja – nem beszélve a zenés-színjátszós turnékról, amikre 10 évre előre minden jegy le van foglalva, annyira bejött a biznisz.

Mása, a cuki minidiktátor

Biztos kapok majd hideget-meleget, de könyörgöm: Mása egy idegesítő kis pióca! Nem beszélve arról, amit a gyerekek eltanulhatnak ettől a kedves cuki kislánytől. Mint például, hogy az iskolai szünetben rohangálhat, csapkodhatja a padot és üvöltözhet hiperventillálva. Meg lábatlankodhat a forró fazék körül, de ami még jobb: ha nincs ott anyu vagy apu, akkor FŐZHET Ő MAGA IS, megfogva az 1500 fokos edényt a gázon, és szétbarmolva az egész konyhát.

Az is alap Másánál, hogy napi 8 ruhát vesz fel, mert változatos módokon koszolja össze ŐKET egymás után, hogy a Medve (szegény, akinek még csak normális neve sincs ennyi megpróbáltatás után) kimoshassa. És ez csak pár példa volt. Nem is tudom, melyik videot linkeljem ide elrettentésül. Mert ha az én gyerekem ilyen kis gyökér lenne, és én lennék az a bizonyos medve, akkor a valósághű forgatókönyv – és a tanulság, miszerint „ne sz@rakodj a medvével” – kedvéért az ötödik perc után felzabálnám azt a gyereket. Heccből.

2. Cuki, a kukac kalandjai

 

Na ez már majdnem az első helyezett, de ott még nem tartunk. Még csak most mutatta meg a nővérem Cukit, a hernyót (akinek két keze és két csökevényes lába van) – a Pampers saját fejlesztésű figuráját – de már kiütést kaptam tőle. Miközben néztem, olyan mondatok ültek ki a homlokomra a fényújságra, mint: Erre pénzt költöttek?/  Ezen többen dolgoztak, hogy összehozták?/ Ezt a főcímdalt stúdióban énekelte fel egy énekelni tudó hölgy?/ És amennyiben igen, végig tudja hallgatni ezt valaki kétszer egymás után? És hasonlók. Nem, nem tudtam végig nézni.

Kíváncsi vagyok, Nektek sikerül-e. Egyébként nagyon értelmes ez is: fogalmam sincs, melyik korosztályhoz szól a gyermeteg ábrázolás, a hatásszünetek és ezzel egyidőben a tengeri sóról tudományosan előadott magyarázatok. Plusz, az olyan elmebeteg dolgok miatt, miszerint a kukac úszik a tengerben (OK, ezen túl tudok lépni, ez itt ’wonderworld’ ugye) – de ezt a felszíni búvárkodásra alkalmas „pipával” teszi, amivel aztán lemerül a víz alá, és még beszél is. Fantasztikus.

1. Peppa malac

 

Éééééééés dobpergés kíséretében eljutottunk az első helyezettig! A Youtube-os förmedvények után ezt tartom a legidegesítőbb, egyben legrettenetesebb mesének. Ami ráadásul úgy terjedt el az utóbbi időben, mint egy szupervírus. Egyértelműen viszi a prímet – számomra –, mert:

  • igénytelenül van megrajzolva – elnézést, de az alig 2 éves gyerekem jobbat rajzol
  • csupa hülyeségre tanítja a gyereket (ugrálj a sárban, böfögj, játssz anyád számítógépével a munkahelyén, dobd fel a palacsintát a plafonra és még sorolhatnám)
  • nem szimpatikus semelyik szereplő (és nem is törekedtek rá a készítők, hogy az legyen)
  • már a kezdő dallamtól is falra tudok mászni (hallod ugye?: „tittiti-titti-titititititti-éééén vagyok Peppa-röff)

A meserajzoló szakma csúcsa: Peppa malac

És ezért valaki(k) megint sok pénzt kaptak. Érthetetlen módon. A gyerekek meg zabálják. Mondjuk nekem is a disznóvágás az első gondolat, ami a Peppa malacról eszembe jut…

Biztos vagyok benne, hogy némelyikkel (vagy semelyikkel) nem értetek majd egyet, de ez most kikívánkozott belőlem. Kiegészíteni ér!

Most pedig egy perces néma csenddel adózom a TV Maci és a hajdanán nézett, számomra kedves meséknek. Szívesen nevezném őket nevükön, de nem a fentiekkel egy bejegyzésben. Ezekre majd egy másik bejegyzésben térek ki.

Köszönöm a figyelmet! 🙂

Kiemelt kép forrása: Pixabay

 

Ha tetszett amit olvastál, örülünk Vincent. Ha nem, akkor legközelebb jobban próbálkozom. :-) Köszi, hogy itt vagy és növeled a nézettségemet - ha még többet olvasnál, böngéssz kedvedre a bejegyzéseim közt. A blognak van Facebook oldala is, amit ér kedvelni: itt.  Ha pedig megosztasz - akkor uralkodsz. :-)

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anna Holdampf says:

    Szerintem cuki viszi a prímet, kiégett az agyam. Mása szerintem felnőtteknek készülhetett. Talán. De a kerekmesés Hűtődal és társai is agyzsibbasztó 😀


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!