Life In Motion

5+1 gyerekes szokásom – avagy életem a (kis)Nyúl előtt és után

Bizony. Sokan megírták már, hogyan változott életük a valóságos csoda megtörténte után. Bennem ez csak mostanában kezd lecsapódni, így másfél év után. Tudjuk, hogy én nem vagyok az a gyorsan megemésztős típus (sőt, enni is elég lassan szoktam – mindenféle pejoratív értelemben is), szóval ezen egyáltalán nem csodálkozunk. Mindenesetre, összeszedtem azon felvett tulajdonságaimat, melyek a… Tovább »

Az őszinteség esete a XXI. századdal

Az utóbbi időben – és eddigi, rövidke életem során is – annyi eset történt meg velem, mely az őszinteség kihalásával kapcsolatos, hogy most már nem bírom tovább: ki kell adnom magamból, amit ezzel kapcsolatban gondolok. A XXI. századra valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, az emberek – akinek nem inge, nem veszi magára – egy része hajlamossá… Tovább »

Anyukák figyelmébe ajánlva: egy GYES-es apuka vallomása

Nem oly’ régen, január első napjaiban lefordítottam egy jogosan felháborodott anyuka, Ryshell Castleberry üzenetét azon kételkedők számára, akik azt gondolják: az otthon lévő anyukának semmi dolga, a gyereknevelés nem munka. Az eredeti üzenet elég sokakhoz eljutott és valljuk be: Ryshell a világ anyáinak szószónokaként gyönyörűen összefoglalta azt amit mi, GYES-en lévő anyák mindig csak öklünket… Tovább »

Marlera, Verudica, Crna Punta – A legmenőbb világítótornyok, ahol megszállhatunk!

Isztria eddig nem tartozott a kedvenc nyaralóhelyeim közé. Hangsúlyozom, EDDIG. Egyszer voltam Horvátországban, de valahogy nem ragadott meg sem a tengerpartja (valószínűleg a főként kavicsos partok és a rengeteg tengeri sün miatt), sem a légkör. Hozzáteszem, Horvátország leginkább a kirándulók, kempingezők és a búvárok mekkája – ezek közül én semelyiknek nem vagyok nagy bolondja. Pár… Tovább »

20+1 idézet: Kundera mindig megmondja a tutit!

Egyszer régebben valahol olvastam, hogy egy bizonyos – magasabb – IQ szinttel rendelkező egyén milyen típusú könyveket olvas. Ebben a listában benne volt Milan Kundera is. Nem akarom azt mondani, hogy én kiemelkedő IQ-val rendelkezem (bár jó lenne ennek biztos tudatában élni), viszont Kunderát rettentően szeretem. Egészen attól kezdve, amikor az első regényét elolvastam, melyet… Tovább »

Kajapara – avagy a kulináris aknavidék

Engem, mint az ízek harmóniájának szerelmesét folyamatos jelleggel foglalkoztat a gasztronómia. Legyen elég, hogy a – szinte – legtöbb csatornával rendelkező UPC csomagot csak és kizárólag azért fizettem elő, mert ebbe beletartozik a TV Paprika is (a Chili TV és a Food Network mellett). Karácsonyra Krisztől Gordon Ramsay legújabb könyvét kértem és volt bőr a… Tovább »

Nincs mese, gonosz vagyok – és élvezem!

Még egészen töpörtyű voltam, amikor a Disney első egész estés filmjével találkoztam. Kristálytisztán emlékszem: a “Mentőcsapat a kenguruk földjén volt” az a mese, aminek a kétszázadszori megnézése után reménytelen esetté váltam. De hát, ez van. Ha valakiben mélyen lakik egy kisgyerek – és ez a későbbiekben sem változik -, akkor a Disney könnyen addiktív hatással… Tovább »

A szív(ek) – és az álmok – hídjai

Ma valahogy fogékonyabb vagyok a szépségre mint általában, biztos azért vagyok ilyen szentimentális hangulatban. 🙂 Emlékeztek még A szív hídjai című filmre? Meryl Streep és Clint Eastwood zseniális szereplésével készült el a film 1996-ban. Clint Eastwood rendezői munkája biztosította a száz százalékos sikert, a filmet és Meryl Streep-et külön-külön is Golden Globe-ra jelölték. A film… Tovább »

Egy hely a szívünkben II. – A Holland Velence

Korábban volt egy blogbejegyzésem, melyet itt olvashatsz vissza, ha van kedved. Ebben a posztban írtam arról, hogy mindenkinek van egy hely a szívében, mely különleges dolgoknak, embereknek, emlékeknek – gyakorlatilag bárminek, mi kedves számunkra – van “elkülönítve”. Számomra ezek között a kedves dolgok (helyszín, emlék, hozzá kötődő emberek) ott van Tata is. Most ez a… Tovább »

Mi a munkád? – Ősanya. – OK, de mit dolgozol?!

Olvasgatok néha szabad perceimben a neten mindenféle cikkeket, hogy az agyam picit kivegye a szabadságot. Mondanom sem kell, hogy valószínűleg a fele átgörgetett olvasmány egy percnél tovább sem marad meg a memóriámban, de mondjuk utóbbiról már régen letettem amikor Bencét vártam. Kedves ex-kolléganőm és barátnőm szokta mondani, hogy várandósság alatt annyi minden változik meg Bennünk/Velünk,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!