Life In Motion

Houtouwan lakója jöjjön veled szembe sötétedéskor! – avagy Elhagyatottak, I. rész

Egy nagyon érdekes helyről írok ma: Houtouwan-ról (tudom-tudom, egészségemre – fogggalmam nincs, hogy kell ezt ejteni 🙂 ). Egy ismerősöm tett róla ki képet Facebookra, és ez az egy kép annyira megkapó volt, hogy ráugrottam a témára. 🙂 Utánanézve egyébként láttam, hogy megjelent egy-két cikk ezzel kapcsolatban, de én mindenképpen beveszem ezt is a bakancslistás… Tovább »

5+1 klasszikus, melyek ismeretét filmeknek köszönheted

Mostanában kaptam rá a klasszikus zene élvezetére. Ennek több oka is van: az egyik az, hogy azt hiszem végre megérett rá a lelkem és elértem azt az életkort, amikor tágabb körben tudok értékelni dolgokat. A másik, hogy pár hete erősen kezd megfogyatkozni az alvással és pihenéssel töltött óráim száma. Ezt azzal próbálom orvosolni – magamnál… Tovább »

Bár lehetnék többször menyasszony! – Szokatlan esküvői fotós helyszínek

Fejben már többször sikerült megterveznem az esküvőmet elvégre eljegyzett menyasszony vagyok, vagy mifene. Illik ezt a napot úgy szervezni, hogy az ember egyik legemlékezetesebb napja legyen, ha nem a legemlékezetesebb. Szerintem ezt leginkább a fotózással biztosíthatja be az ember, mivel az ifjú pár a többire úgysem emlékszik majd tekintve, hogy vagy fel-alá rohangálnak az egyes… Tovább »

‘Légyszi, legyek ágynemű!’ – avagy, egy elmebeteg nő naplórészlete

El kell, hogy mondjam: ez egy hosszú bejegyzés, és hangsúlyozottan IRODALMI jellegű. Azaz fikció – is lehet, meg nem is. 🙂 A lényeg, hogy azt hiszem a kapcsolatok legnagyobb mételyét jártam ezzel körül. Ezt a mételyt úgy hívják: FÉLTÉKENYSÉG.   Ó, de jó lenne, ha lehetnék egyszer-egyszer fal, vagy ágynemű! Vagy bármely tárgy egy bizonyos… Tovább »

Hagyjátok már békén Kazinczyt! – avagy a nyelv és a tömeges erőszak esete a káromkodással

Lehet, hogy most ismét megosztó leszek, de vállalom. Az van, hogy egyre több olyan írást olvasok, aminek hatására kezdem azt gondolni, kevés vagyok én ennek a társadalomnak. De akarok én több lenni, akarok én megfelelni ENNEK a társadalomnak? Nem biztos. Néhány napja tett ki az egyik ismerősöm Facebook-ra egy idézetet, mely az újságírás lealjasulását elemzi,… Tovább »

A svéd csodabogár: Alexander Jansson

Volt egyszer egy történet, mely Máltán kezdődött. Egy japán hippi szusizójában, ahol összehozott a sors lengyel, svéd és máltai kollégákkal – a japán hippiken és a magyarokon kívül, természetesen. Itt építettem újra önmagam, az önbizalmam, az életem, a jövőm. Itt kötöttem barátságokat olyan emberekkel, akik nélkül ma nem lehetnék az új Vica. Itt nyíltam meg… Tovább »

Az új biznisz: a békítőműsor

Lesz – vagy már van is…? – a tv-ben valamelyik kereskedelmi csatornán egy műsor, melynek többször is lement már a reklámja, és nem hagy nyugodni. Nem tudom mi a címe, de annyi bizonyos, hogy korábban – vagy már évtizedekkel ezelőtt – összeveszett embereket, családtagokat, rokoni szálakat próbál majd összekötni. Olyan ez gondolom, mint a hivatalos… Tovább »

5+1 gyerekes szokásom – avagy életem a (kis)Nyúl előtt és után

Bizony. Sokan megírták már, hogyan változott életük a valóságos csoda megtörténte után. Bennem ez csak mostanában kezd lecsapódni, így másfél év után. Tudjuk, hogy én nem vagyok az a gyorsan megemésztős típus (sőt, enni is elég lassan szoktam – mindenféle pejoratív értelemben is), szóval ezen egyáltalán nem csodálkozunk. Mindenesetre, összeszedtem azon felvett tulajdonságaimat, melyek a… Tovább »

Az őszinteség esete a XXI. századdal

Az utóbbi időben – és eddigi, rövidke életem során is – annyi eset történt meg velem, mely az őszinteség kihalásával kapcsolatos, hogy most már nem bírom tovább: ki kell adnom magamból, amit ezzel kapcsolatban gondolok. A XXI. századra valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, az emberek – akinek nem inge, nem veszi magára – egy része hajlamossá… Tovább »

Anyukák figyelmébe ajánlva: egy GYES-es apuka vallomása

Nem oly’ régen, január első napjaiban lefordítottam egy jogosan felháborodott anyuka, Ryshell Castleberry üzenetét azon kételkedők számára, akik azt gondolják: az otthon lévő anyukának semmi dolga, a gyereknevelés nem munka. Az eredeti üzenet elég sokakhoz eljutott és valljuk be: Ryshell a világ anyáinak szószónokaként gyönyörűen összefoglalta azt amit mi, GYES-en lévő anyák mindig csak öklünket… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!